2009. augusztus 23., vasárnap

baba apu merre van


sokat gondolkodtam, azon, vajon egy ilyen bogbejegyzést írjak-e, ki is az igazi baba apu címen (vagy valami hasonló), amíg még sok düh volt bennem nem írtam, frissek voltak az élmények a csalódás, hónapokon át beárnyékolta az életemet és rajtam keresztül babáét is....

elegem lett, döntöttem, saját erőmből, akaratomból, hogy nem kívánok tovább szenvedni, keseregni, elhagyottnak, becsapottnak érezni magam...

mert, mit is kaptam attól az embertől?????
hazugságot, ígérgetést, szélhámosságot, őrületet és igen amellett a babát, akire persze nem kíváncsi....

hihetetlen nehéz volt és még most is az, feldolgozni, elképzelni, együtt élni avval, hogy egyedülálló anyuka leszek, egyáltalán anyuka, bennem fejlődik egy kis élet, mindez olyan elképzelhetetlen távol állt a korábbi hedonista életemtől....

Sokat gondolkodtam ezen, nem véletlen, hogy mindennek így kellett történnie, tervezve mostanában úgysem jött volna a baba, ezért baba megoldotta a váratlan és meglepetésszerű érkezéssel, az én céltalan, hedonista, néhol már önpusztító és szenvedős életem egyszer csak (na jó ez hosszú és nehéz folyamat volt) megváltozott, baba tanít engem... :-)

Egyszerre baba és anyuka is születik, egy soha eddig nem ismert újszerű érzés van bennem, várakozás, tervek, célok, jövő képek (amik igaz; voltak filmes, színházas, ilyen-olyan irányba, de nem tartottak ki, túl hosszú távon), ketten leszünk, s felelősséggel fogok tartozni egy tehetetlen kicsikéért, aki az én kicsim, anyjának, apjának, segítőjének, barátjának, társának, mindennek kell lennem egyszerre....

azért félek is persze..... hihetetlen feladat, nehéz, milyen lesz a kezembe tartani és ott a hús vér valóságában látni, érezni, hogy igen, az én kicsim, apró és törékeny, elképzelni hogy ebből nekem embert kell nevelni, okosat, szépet, ügyeset, aki megáll majd a saját lábán, mert saját magamból kiindulva tudom milyen nehéz.... remélem a hisztérikus ultraérzékenységemet nem örökli és könnyebben abszolválja majd a külvilág kegyetlenségeit, de amíg pici, s nem tud védekezni, meg kell hogy óvjam, vigyáznom kell rá....

nehéz persze egyedül társ nélkül, de babának s nekem is jobb egy őszinte szeretetteljes légkörbe születnie, egymásra hangolódnunk, mint egy hazugságokkal, veszekedésekkel, kegyetlen játszmákkal teli világba....ilyen baba apu nélkül sokkal jobb, bár ebből még számos nehézségem vagyis inkább nehézségünk lesz, de nem szeretném innentől egyedül leélni az életem, s babával bezárkózni a négy fal közé, remélem lesz igazi férfi, is az életünkbe, akitől majd azt kaphatom, amit én is tudok nyújtani magamból, hiszen megváltoztam, s ez a változás rohamosan halad előre, levetkőzöm a korábbi önzésem, hisztérikusságomat, hedonizmusomat, felelős leszek egy pici emberkéért, s ő a legfontosabb most, ezért amennyire lehet kellemes és jó gondolatokkal szeretnék feltöltődni, a hátralévő hónapjaimat a babavárással amennyire lehet pozitív színezetű képekkel megtölteni, ezért is zárom ki, illetve tartom feleslegesnek a baba apuról való dühöngést....már valamennyire túl tettem magam rajta, a személytől és a hozzá kapcsolt érzelmektől eltávolodtam, de a sértett büszkeség s becsapottság még munkál.
Csak ha mindezeken is túl leszek, feldolgoztam, akkor tudom ezt leírni, de szeretném, könnyedén némi önkritikával s cinizmussal, ez lesz az igazi "gyógyulás" jele....

2009. augusztus 14., péntek

babácska bemutatkozik és a de

Babácska blogját kicsit késve, de elindítom, amit róla kell tudni, első baba lesz, egy hihetetlen meglepetés baba az életemben, ő igazán csak úgy jött...

Babácska szépen fejlődik most már 20 hetes, közel 400 gr, és még nem árulja el senkinek kislány vagy fiúcska lesz...

Babácska, mint említettem meglepetésszerűen érkezett, először azt hittem csak meghíztam és a hasamra rakódott valamiféle zsírréteg, nos az már babácska volt és 5 hetes terhes voltam már, amikor az első doki a sok közül elmondta a váratlan, de jó hírt...

Babácska egy rövid kapcsolat "meglepetésgyümölcse", akkor még csak pár hónapja ismertük egymást az ő vérszerinti apjával, Gáborral.
Gábor biztosított minket, hogy szeret és támogat és biztonságot teremt, esküvő is szóba került, majd szépen elkezdett egyre megbízhatatlanabbá válni, eltűnni, nem jelentkezni, hosszú kínzó hónapok, miközben már tudtam egy szélhámossal egy nem apának való emberrel van dolgom.
Majd a nagy szerelemben, amit folyton hangoztatott felém, végérvényesen felszívódott, ennek másfél két hónapja, így babácska és én egy speciális helyzetben egyenlőre hihetetlen nehézségekkel küzdve, de megkezdjük majd a mini családdá válásunkat.

Sok szempontból még minden ködös és finoman szólva sem egyszerű, de a baba és az ő léte bennem, nem engedi hogy feladjam, küzdeni kell és megoldani, és mindent amit tudok egyedül is átadok neki, szeretettel, őszintén. Nem kell egy hazugságokkal teli, szélhámos apát és egy örökké síró anyát néznie. Ez még a babácska születése előtt kiderült, nehéz, mert persze hiányzik egy igazi társ minden értelemben, de ugyanakkor tisztán és hihetetlen szeretettel tudok belemenni a babával közös életünkbe...