hogy a baba apu a mi kis világunkat tönkre tegye, hogy bántson, hogy Nádját bántsa főképp nem, nem engedem, hogy egy pici és védtelen kicsi megszeresse és majd játsszon az ő érzelmeivel is és eldobja, nem engedem, hogy Nádja azt lássa és érezze hogy ideges vagyok, nem engedem, mert csak én vagyok neki és senkinek sem engedem, hogy ezt a nyugalmat elrontsa, újra kezdődjenek a hazugságok, ígérgetések, egy valamiben hiszek nagyon a kis Nádjában és bennem és ebbe a képbe nem fér be ez az idézőjeles végtelen önző baba apu... követelőzhet s az sem érdekel, hiszen nem érdekeltük hónapokon keresztül, most sem mi vagyunk az érdekesek, hanem a saját önérzete és büszkesége nem hagyja, hogy csak úgy leépítsük, pedig már megtettem és ez volt az egyetlen és utolsó ilyen jellegű bejegyzés itt a kis Nádjának , Nádjáról írt blogban...
csak mi vagyunk a fontosak, és az érzéseimet, időmet, mindenemet teljes mértékben a kis pöttöm Nádjának szentelem...
