sokat gondolkodtam, azon, vajon egy ilyen bogbejegyzést írjak-e, ki is az igazi baba apu címen (vagy valami hasonló), amíg még sok düh volt bennem nem írtam, frissek voltak az élmények a csalódás, hónapokon át beárnyékolta az életemet és rajtam keresztül babáét is....
elegem lett, döntöttem, saját erőmből, akaratomból, hogy nem kívánok tovább szenvedni, keseregni, elhagyottnak, becsapottnak érezni magam...
mert, mit is kaptam attól az embertől?????
hazugságot, ígérgetést, szélhámosságot, őrületet és igen amellett a babát, akire persze nem kíváncsi....
hihetetlen nehéz volt és még most is az, feldolgozni, elképzelni, együtt élni avval, hogy egyedülálló anyuka leszek, egyáltalán anyuka, bennem fejlődik egy kis élet, mindez olyan elképzelhetetlen távol állt a korábbi hedonista életemtől....
Sokat gondolkodtam ezen, nem véletlen, hogy mindennek így kellett történnie, tervezve mostanában úgysem jött volna a baba, ezért baba megoldotta a váratlan és meglepetésszerű érkezéssel, az én céltalan, hedonista, néhol már önpusztító és szenvedős életem egyszer csak (na jó ez hosszú és nehéz folyamat volt) megváltozott, baba tanít engem... :-)
Egyszerre baba és anyuka is születik, egy soha eddig nem ismert újszerű érzés van bennem, várakozás, tervek, célok, jövő képek (amik igaz; voltak filmes, színházas, ilyen-olyan irányba, de nem tartottak ki, túl hosszú távon), ketten leszünk, s felelősséggel fogok tartozni egy tehetetlen kicsikéért, aki az én kicsim, anyjának, apjának, segítőjének, barátjának, társának, mindennek kell lennem egyszerre....
azért félek is persze..... hihetetlen feladat, nehéz, milyen lesz a kezembe tartani és ott a hús vér valóságában látni, érezni, hogy igen, az én kicsim, apró és törékeny, elképzelni hogy ebből nekem embert kell nevelni, okosat, szépet, ügyeset, aki megáll majd a saját lábán, mert saját magamból kiindulva tudom milyen nehéz.... remélem a hisztérikus ultraérzékenységemet nem örökli és könnyebben abszolválja majd a külvilág kegyetlenségeit, de amíg pici, s nem tud védekezni, meg kell hogy óvjam, vigyáznom kell rá....
nehéz persze egyedül társ nélkül, de babának s nekem is jobb egy őszinte szeretetteljes légkörbe születnie, egymásra hangolódnunk, mint egy hazugságokkal, veszekedésekkel, kegyetlen játszmákkal teli világba....ilyen baba apu nélkül sokkal jobb, bár ebből még számos nehézségem vagyis inkább nehézségünk lesz, de nem szeretném innentől egyedül leélni az életem, s babával bezárkózni a négy fal közé, remélem lesz igazi férfi, is az életünkbe, akitől majd azt kaphatom, amit én is tudok nyújtani magamból, hiszen megváltoztam, s ez a változás rohamosan halad előre, levetkőzöm a korábbi önzésem, hisztérikusságomat, hedonizmusomat, felelős leszek egy pici emberkéért, s ő a legfontosabb most, ezért amennyire lehet kellemes és jó gondolatokkal szeretnék feltöltődni, a hátralévő hónapjaimat a babavárással amennyire lehet pozitív színezetű képekkel megtölteni, ezért is zárom ki, illetve tartom feleslegesnek a baba apuról való dühöngést....már valamennyire túl tettem magam rajta, a személytől és a hozzá kapcsolt érzelmektől eltávolodtam, de a sértett büszkeség s becsapottság még munkál.
Csak ha mindezeken is túl leszek, feldolgoztam, akkor tudom ezt leírni, de szeretném, könnyedén némi önkritikával s cinizmussal, ez lesz az igazi "gyógyulás" jele....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése