ellenségünk a porosodó vaskalapos védőnő

a csúnya rossz, gonosz vén boszorka azt találta ki hogy szigorú rendszabályozást vezessek be, kis bogyóka életébe, aki "már 14 napos"...

teljesen elavult és vaskalapos nézetei szerint: hagyjam sírni, mert az kell-egyáltalán nem kell, Spock úr volt az első aki ezt ki merte mondani, de azóta is eltelt már vagy 25 év biztosan, megkockáztatom hogy 30 is, nem nem a babáknak törődés és gyengédség kell, és biztonság érzet és csöpp maci meg is kapja tőlem, lehet a boszorkát még betolták egy fehérre meszelt falú szobába és hagyták órákig bömbölni, míg el nem fogyott az energiája, nyomokat is hagyott rajta kőkeményen...

ne etessem meg ha éhes, mert még nem telt le a 2 óra, szarok a 2 órára és macilány is, nagy ívben, ha éhes enni akar enni is fog, naná, ő is meg akar nőni szép nagyra és különben sem lehet még elvárni egy 14 napostól, hogy rendszabályok szerint étkezzen...

ne vegyem fel naponta többször, ez volt az a szint amikor annyira idegesített már, hogy legszívesebben kihajítottam volna az ablakon, de ekkor elhatároztam, hogy most minden egyik fülemen be a másikon ki, de úgy teszek mintha egyetértenék, így rövidre zárjuk az egészet, jaj és minden hétfőn jön most egy darabig.... na majd csak átvészeljük, tojunk rá, itt nem fog bömbölni és éhesen, simogatás nélkül maradni a macihercegnő, mert nagyon nagyon szeretem, és szeretetből akarom etetni, öltöztetni, altatni, magamhoz tenni, simogatni, nem azért mert, ezeket egy táblázatban óramű pontossággal behatárolták, 30-50 éve...

tündér mackóhercegnő

Macilány első cipője

egyben a december 25-ei ünnepi kollekció bemutatásával...

Nádja és az óriás előke

csöpp kis Nádja épp akkora, mint a nyakában lógó előke, amit borzasztóan utál, és ahol csak tudja, próbálja ellökdösni már már letépni, igen ám, mert a kisasszonynak óriási ereje van, simán hasizomból felemeli magát, majd neki ütközik a nyakamnak, összekeverve azt honnan mi jön, de sebaj, macilány óriási erővel tud arcot nyakat, kezet szívni, utálatos kanalakat, nem tetsző etetési kellékeket elrúgni, kis kezével eltolni... kicsi a macibaba, de erős, és öntörvényű, ja.. amúgy volt kitől tanulnia vagy inkább örökölnie...

Nádja ünnepi kollekciója

Nádja és anyukája

Nádja hercegnő óriás ruhában

pici Nádja poci

Csöpp macihercegnő tegnap új mutatványokat emelt be az eddig is lenyűgöző és rohamos gyorsasággal növekvő repertoárjába, ilyenek: a flig mosoly, kacsintós huncut nézés, rendkívüli bandzsítás, a kis kezeivel-tai chi szerű mozdulatok, meditáció, buddha ülés, balettos mozdulatok... és tegnaptól sajnos megérkezett, az elkerülhetetlen, de szerintem még nagyon korai, végtelen bömbölés, sírás, rikoltozás...

Apró Nádjának most alakúl a kis emésztőrendszere, mivel kissúlyú anyatej mellé, ami most már kezd több lenni, legalább is mérhető mennyiség szintjére elérkeztünk, tápszert is kap, az etetés, a szoptatás, fejés, kanállal táp, injekciós fecskendővel lefejt anyatej keresztmetszetében történik, mindez iszonyat macera, de mindent azért, hogy macilány áttérjen a csak szopizásra és ne szokja meg a cumisüveget.

Hasfájás orvoslására próbáltam bevetni, a lábak tornáztatását, többször, többféleképpen, hasmasszázst babaolajjal, ez is hatástalan volt, sétálgatás büfiztetés, baba karon fektetése, hasra fektetés, még mindig üvöltés, telefonos, internetes segítség, még mindig hatástalan, majd a hasamra fektettem és így elaludt végre, amint elaludt magam mellé helyeztem újabb sírás, lábak tornáztatása stb... hajnalig tartó síró szettek követték egymást, keresztanyám, vagy ahogy a Meskás blogolvasók ismerik, Belinda asszisztált az eseményekhez, egyszercsak megúnva a végtelen üvöltést, ami azon túl hogy rossz, mert sajnálja az ember a babust, meg magát is hogy nem alhat még elviselhetetlenebb volt, a közben folyamatosan jelentkező méhösszehúzódásoktól, így tovább fogtam ringattam, hasamra tettem és így aludt el a kezemben, reggel nagyon elcsodálkoztam,hogy tudtam így aludni és fogni nem elengedni, jaaa lehet ezek már az anyai ösztönök, bár az egész sokkal régebben kezdődött, még a várandósság idején, az első pocakbeli megmozdulások, majd az óriási katarzis, amikor kiemelték a hasamból és rögtön felsírt, én is sírtam, de örömömben, amihez tényleg soha nem éltem át még, valami vegyülete a nagyon erős érzelmeknek, amiket eddig szeretet, szerelem formájában éltem meg.

nagy beszámoló később

irtó fáradt vagyok este a kis manó nem sokat hagyott aludni, és hamarosan újra etetés, két óránként kell, hogy elérje az álom súlyhatárt a 3000 gr-ot, (ami tápszerból, anyatejből áll, utóbbiból még nincs sok, de már egy kicsikét próbálkozik vele, remélem beindul, mindent bevetek, fejés, szoptatós tea, Nádja, maláta kávé, mától homeo bogyó!!!

valami csak lesz, nem adjuk fel!!!

szóval a nagy kórházi és mindenféle beszámoló a kalandokról később lesz, ennél kipihentebb állapotban!!!!

Nádja montázs

Épp fürdik és a kis trónján ül, reggeli nyújtógyakorlatait végzi a kiságyban és ez még csak egy kis ízelítő a kisasszony repertoárjából!

Nem semmi, igazi kis csajszi, bár van egy kis manós jellege is, meg mindenféle, mindennap egy meglepetés, új grimaszok, mosolyok és mutatványok!!!

Megérkezett Nádja macikirálylány

nem engedem

hogy a baba apu a mi kis világunkat tönkre tegye, hogy bántson, hogy Nádját bántsa főképp nem, nem engedem, hogy egy pici és védtelen kicsi megszeresse és majd játsszon az ő érzelmeivel is és eldobja, nem engedem, hogy Nádja azt lássa és érezze hogy ideges vagyok, nem engedem, mert csak én vagyok neki és senkinek sem engedem, hogy ezt a nyugalmat elrontsa, újra kezdődjenek a hazugságok, ígérgetések, egy valamiben hiszek nagyon a kis Nádjában és bennem és ebbe a képbe nem fér be ez az idézőjeles végtelen önző baba apu... követelőzhet s az sem érdekel, hiszen nem érdekeltük hónapokon keresztül, most sem mi vagyunk az érdekesek, hanem a saját önérzete és büszkesége nem hagyja, hogy csak úgy leépítsük, pedig már megtettem és ez volt az egyetlen és utolsó ilyen jellegű bejegyzés itt a kis Nádjának , Nádjáról írt blogban...
csak mi vagyunk a fontosak, és az érzéseimet, időmet, mindenemet teljes mértékben a kis pöttöm Nádjának szentelem...

kívánságlista karácsonyra

kérek szépen egy aranyos édes tündérbogyó Nádját karácsonyra,
hogy ne kelljen szenvednem a kórházban
gyors legyen a szülés,
ne féljek,
ne legyek hiperérzékeny,
ne pánikoljak be,
jó anyuka legyek....

Nádja birodalom

íme a kis pöttöm Nádja birodalma, majd még tovább szépül, lesznek a falon is macik, vagyis macis falvédő és egyszer ha elmegyek a kreatív boltba és ráveszem magam a kézműveskedésre, lesznek tündérek amik majd innen onnan lelógnak...

vicces, mert már megágyaztam Nádjának,nagyon várom, de azért félek is picit...sokáig olyan távoli volt, bennem élt és most már csak pár hét, egyszer csak szinte egyik pillanatról a másikra, pedig ott lesz a kezemben, mert császárral veszik ki valószínű...
remélem még maradunk egyben pár hétig, jó lenne, ha erősen és viszonylag husin születne meg...

nagy haja na az lesz biztos!!!!

nagy várakozás

Egyre nagyobb és felfokozottabb a várakozás a kis pöttyömpötty babára, hihetetlen érzés, hogy egyzsercsak láthatóvá, megfoghatóvá válik, lesz egy kis társam, egy babám, egy kislányom aki itt fog nemsokára egy hónapon belül gőgicsélni, később kúszni-mászni, totyogni, az életem részét fogja képezni.

Nagyon nagy a várakozás már bennem, lehet ebben is van a terhesség élettanából, egyszerűen a végén, már türelmetlenné válnak az anyák és már azt várjak hogy mindegy hogy, csak egészséges legyen és lássuk, megkapják a babájukat.

Ilyenkor még nem is sejti, hogy neki ki kell onnan jönnie, hiszen bent nagyon jó, meleg, puha, megnyugtató, és kint???? nagyon meg kell nyugtatni majd a kicsit, hogy ne féljen a külvilágtól, pedig elsőre biztos ijesztő lesz és totál idegen...

és nemsokára itt fog szuszogni a kisbabám!!!

lassan elindulok a kórházba, megtudni, hogy mikorra tervezhetjük Nádja születését, engedélyezik a természetes úton való szülést, vagy császárral kell történnie, bárhogy is legyen, csoda lesz...egy icipici Nádja születik...

35.hét

csak csajok vagy

és mi van ha mégse??? ha közlik, hogy gratulálunk nagyon szép kisfiú...

akkor át kell színezni az egész rózsaszín világot és majd örülünk Ivánkának:..
de szerintem Nádja és kész!!!

Nádjás álom

Nádjával álmodtam, csak annyira emlékszem hogy meglepően pici volt nagy csodálkozó szemekkel és óriási fekete hajjal, mint egy kis süni és egy nagy ágyban feküdtünk együtt, ahol a takaró alatt szoptattam...Majd egy parkban sétáltunk, Nádja meg a kendőben...

csak a baba

nem nem fogok dühöngeni, pedig most annyi minden miatt dühönghetnék, de most csak a baba, rákoncentrálok, lefekszem, alszom, rágondolok, nem hagyom felzaklatni magam,
biztos a hormonok is teszik ezt a hirtelen ingadozó hangulatiságot

mert szegény kis pöttömpötty baba nem tehet semmiről!!!

babás kiságy

keresztanyám beindította a mindenféle kötős horgolós, biztos rosszúl írom, de ilyen kézműves és fonalat használ tevékenységét, na ez jó kis reklám lett... de ilyen szépet csinált Nádjának és külön jó hogy hippis
http://belindavilaga.blogspot.com/

hatodik-hetedik

bogyóbaba bent

nádja a 32.hétben

nádja rezidencia

anyuka leszek Nádja anyukája

hűűűűűűűűűűű először is, ez még így tényleg hihetetlenül hangzik!!!

Olyan sok minden foglalkoztat, persze mind a pici Nádjával kapcsolatos, de most jött egy újabb hullám, vajon jó anya leszek, tudni fogom mikor mit kell tenni, tényleg képes vagyok, leszek rá, most tényleg lecsapódott, hogy ez óriási, hihetetlenül nagy nagy, hatalmas felelősség. Miért pont én kaptam ezt a feladatot? –ez fordult meg a fejemben, a választ nem találom, de ennek kellett történnie, biztosan tudom, hogy változtam, lehiggadtam, türelmesebbé, kiegyensúlyozottabbá váltam, s ezt babának köszönhetem és az új szerepemnek, amire még csak készülök, néha egész jól megy már, de sokszor elöntenek ezek a kérdések, dilemmák, megválaszolhatatlan kérdések.

Mindent szeretnék átadni neki, s mindenből a legjobbat, s én egyedül képes leszek erre, óriási kérdés, tudom képesnek kell lennem, hinnem kell magamban, s babában, abban, hogy nem véletlenül kapjuk mi egymást, így kell egy kis családdá válnunk, de az biztos, hogy nagyon nagyon nehéz lesz. Félek, s bemerem vallani, hogy aggódok, most nem is olyan picit, hanem nagyon.

Hinni szeretnék abban, hogyha ösztönösen teszem a dolgokat nem lesz semmi baj, hagyni kell most már történni, az eseményeket, megélni az érzéseket, Nádja mozog s pörög bent a pocakban, és egyre közelebb az időpont, amikor végre megláthatom, s megölelhetem, a kisbabámat. Mosolygok, várom, és hiszek benne, hogy semmi sem véletlen, mi kellünk egymásnak, s ez így van, így lesz jó.

Nádjára várakozás

Babybubu most már sokszor nagyon elgondolkodtat, milyen lesz, mekkora, lesz-e haja, s egyáltalán , nagyon különös érzés, nagyon kíváncsivá tesz...

Nádjababának igazi babácskává kell még fejlődnie, hogy gyönyörű csodaszépen megszülethessen, nekem pedig igazi anyukává, ez olyan hihetetlen még, de ahogy bennem együtt fejlődünk érzem a változásokat, közelebb kerülünk egymáshoz, most már ő baba, az én babám, akit senki sem vehet el...

Igyekszem felnőni a feladathoz, pöttöm baba tanít belülről, sok mindent tanultam tőle eddig is, mosolyogni, elmélyülni, befelé figyelni, szeretni, türelmesnek lenni...

Nádjababa

Pici babusról már tudjuk hogy kislány lesz, most már így kicsit konkrétabb, Nádjababa pörög bent a pocakban...

picit kisebb, mint a nagy átlag, derült ki az ultrahangon, 1140 gr, de ez nem probléma, legalább nem óriás baba lesz, hanem, ahogy egy ismerősöm mondta, szép filigrán kisbaba!!!

Nehéz azért még mindig, anyuka leszek, ez így hihetetlenül hangzik, elképesztő felelősség, csoda is és a világ vesz majd egy hihetetlen 180 fokos fordulatot, de hűűűűűűűűűű néha úgy érzem ehhez a sok sok minden változáshoz én lemaradok, érzem és látom, hogy gömbölyödök, a gondolataim jelentős részét a baba, szülés foglalja el, mégis hihetetlen...

baba apu merre van

sokat gondolkodtam, azon, vajon egy ilyen bogbejegyzést írjak-e, ki is az igazi baba apu címen (vagy valami hasonló), amíg még sok düh volt bennem nem írtam, frissek voltak az élmények a csalódás, hónapokon át beárnyékolta az életemet és rajtam keresztül babáét is....

elegem lett, döntöttem, saját erőmből, akaratomból, hogy nem kívánok tovább szenvedni, keseregni, elhagyottnak, becsapottnak érezni magam...

mert, mit is kaptam attól az embertől?????
hazugságot, ígérgetést, szélhámosságot, őrületet és igen amellett a babát, akire persze nem kíváncsi....

hihetetlen nehéz volt és még most is az, feldolgozni, elképzelni, együtt élni avval, hogy egyedülálló anyuka leszek, egyáltalán anyuka, bennem fejlődik egy kis élet, mindez olyan elképzelhetetlen távol állt a korábbi hedonista életemtől....

Sokat gondolkodtam ezen, nem véletlen, hogy mindennek így kellett történnie, tervezve mostanában úgysem jött volna a baba, ezért baba megoldotta a váratlan és meglepetésszerű érkezéssel, az én céltalan, hedonista, néhol már önpusztító és szenvedős életem egyszer csak (na jó ez hosszú és nehéz folyamat volt) megváltozott, baba tanít engem... :-)

Egyszerre baba és anyuka is születik, egy soha eddig nem ismert újszerű érzés van bennem, várakozás, tervek, célok, jövő képek (amik igaz; voltak filmes, színházas, ilyen-olyan irányba, de nem tartottak ki, túl hosszú távon), ketten leszünk, s felelősséggel fogok tartozni egy tehetetlen kicsikéért, aki az én kicsim, anyjának, apjának, segítőjének, barátjának, társának, mindennek kell lennem egyszerre....

azért félek is persze..... hihetetlen feladat, nehéz, milyen lesz a kezembe tartani és ott a hús vér valóságában látni, érezni, hogy igen, az én kicsim, apró és törékeny, elképzelni hogy ebből nekem embert kell nevelni, okosat, szépet, ügyeset, aki megáll majd a saját lábán, mert saját magamból kiindulva tudom milyen nehéz.... remélem a hisztérikus ultraérzékenységemet nem örökli és könnyebben abszolválja majd a külvilág kegyetlenségeit, de amíg pici, s nem tud védekezni, meg kell hogy óvjam, vigyáznom kell rá....

nehéz persze egyedül társ nélkül, de babának s nekem is jobb egy őszinte szeretetteljes légkörbe születnie, egymásra hangolódnunk, mint egy hazugságokkal, veszekedésekkel, kegyetlen játszmákkal teli világba....ilyen baba apu nélkül sokkal jobb, bár ebből még számos nehézségem vagyis inkább nehézségünk lesz, de nem szeretném innentől egyedül leélni az életem, s babával bezárkózni a négy fal közé, remélem lesz igazi férfi, is az életünkbe, akitől majd azt kaphatom, amit én is tudok nyújtani magamból, hiszen megváltoztam, s ez a változás rohamosan halad előre, levetkőzöm a korábbi önzésem, hisztérikusságomat, hedonizmusomat, felelős leszek egy pici emberkéért, s ő a legfontosabb most, ezért amennyire lehet kellemes és jó gondolatokkal szeretnék feltöltődni, a hátralévő hónapjaimat a babavárással amennyire lehet pozitív színezetű képekkel megtölteni, ezért is zárom ki, illetve tartom feleslegesnek a baba apuról való dühöngést....már valamennyire túl tettem magam rajta, a személytől és a hozzá kapcsolt érzelmektől eltávolodtam, de a sértett büszkeség s becsapottság még munkál.
Csak ha mindezeken is túl leszek, feldolgoztam, akkor tudom ezt leírni, de szeretném, könnyedén némi önkritikával s cinizmussal, ez lesz az igazi "gyógyulás" jele....

babácska bemutatkozik és a de

Babácska blogját kicsit késve, de elindítom, amit róla kell tudni, első baba lesz, egy hihetetlen meglepetés baba az életemben, ő igazán csak úgy jött...

Babácska szépen fejlődik most már 20 hetes, közel 400 gr, és még nem árulja el senkinek kislány vagy fiúcska lesz...

Babácska, mint említettem meglepetésszerűen érkezett, először azt hittem csak meghíztam és a hasamra rakódott valamiféle zsírréteg, nos az már babácska volt és 5 hetes terhes voltam már, amikor az első doki a sok közül elmondta a váratlan, de jó hírt...

Babácska egy rövid kapcsolat "meglepetésgyümölcse", akkor még csak pár hónapja ismertük egymást az ő vérszerinti apjával, Gáborral.
Gábor biztosított minket, hogy szeret és támogat és biztonságot teremt, esküvő is szóba került, majd szépen elkezdett egyre megbízhatatlanabbá válni, eltűnni, nem jelentkezni, hosszú kínzó hónapok, miközben már tudtam egy szélhámossal egy nem apának való emberrel van dolgom.
Majd a nagy szerelemben, amit folyton hangoztatott felém, végérvényesen felszívódott, ennek másfél két hónapja, így babácska és én egy speciális helyzetben egyenlőre hihetetlen nehézségekkel küzdve, de megkezdjük majd a mini családdá válásunkat.

Sok szempontból még minden ködös és finoman szólva sem egyszerű, de a baba és az ő léte bennem, nem engedi hogy feladjam, küzdeni kell és megoldani, és mindent amit tudok egyedül is átadok neki, szeretettel, őszintén. Nem kell egy hazugságokkal teli, szélhámos apát és egy örökké síró anyát néznie. Ez még a babácska születése előtt kiderült, nehéz, mert persze hiányzik egy igazi társ minden értelemben, de ugyanakkor tisztán és hihetetlen szeretettel tudok belemenni a babával közös életünkbe...