Csöpp macihercegnő tegnap új mutatványokat emelt be az eddig is lenyűgöző és rohamos gyorsasággal növekvő repertoárjába, ilyenek: a flig mosoly, kacsintós huncut nézés, rendkívüli bandzsítás, a kis kezeivel-tai chi szerű mozdulatok, meditáció, buddha ülés, balettos mozdulatok... és tegnaptól sajnos megérkezett, az elkerülhetetlen, de szerintem még nagyon korai, végtelen bömbölés, sírás, rikoltozás...
Apró Nádjának most alakúl a kis emésztőrendszere, mivel kissúlyú anyatej mellé, ami most már kezd több lenni, legalább is mérhető mennyiség szintjére elérkeztünk, tápszert is kap, az etetés, a szoptatás, fejés, kanállal táp, injekciós fecskendővel lefejt anyatej keresztmetszetében történik, mindez iszonyat macera, de mindent azért, hogy macilány áttérjen a csak szopizásra és ne szokja meg a cumisüveget.
Hasfájás orvoslására próbáltam bevetni, a lábak tornáztatását, többször, többféleképpen, hasmasszázst babaolajjal, ez is hatástalan volt, sétálgatás büfiztetés, baba karon fektetése, hasra fektetés, még mindig üvöltés, telefonos, internetes segítség, még mindig hatástalan, majd a hasamra fektettem és így elaludt végre, amint elaludt magam mellé helyeztem újabb sírás, lábak tornáztatása stb... hajnalig tartó síró szettek követték egymást, keresztanyám, vagy ahogy a Meskás blogolvasók ismerik, Belinda asszisztált az eseményekhez, egyszercsak megúnva a végtelen üvöltést, ami azon túl hogy rossz, mert sajnálja az ember a babust, meg magát is hogy nem alhat még elviselhetetlenebb volt, a közben folyamatosan jelentkező méhösszehúzódásoktól, így tovább fogtam ringattam, hasamra tettem és így aludt el a kezemben, reggel nagyon elcsodálkoztam,hogy tudtam így aludni és fogni nem elengedni, jaaa lehet ezek már az anyai ösztönök, bár az egész sokkal régebben kezdődött, még a várandósság idején, az első pocakbeli megmozdulások, majd az óriási katarzis, amikor kiemelték a hasamból és rögtön felsírt, én is sírtam, de örömömben, amihez tényleg soha nem éltem át még, valami vegyülete a nagyon erős érzelmeknek, amiket eddig szeretet, szerelem formájában éltem meg.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése