2010. december 14., kedd

Nagy maci királynő nap, hatalmas izgalmakkal




Röviden, szép kis, meghitt, kedves ünneplésre készültünk, helyette fagyoskodtunk és vártuk, hogy végre hazajuthassunk egy bombariadó helyszínéről, de a düh, ami emiatt bennem volt, már elszállt, inkább egy kedves és emelkedett visszaemlékezést szeretnék, az egy évvel ezelőtt történtekről...

Események anno, percről percre...

2009.dec. 14. reggel 9-10 körül
Álmosan és rendkívül unottan, ami 3 hetes kórházi bent tartózkodásomnak tudható be, elindultam, az akkor szokásos reggeli sétámra, újság és kávé, és ehhez 2 szintet kell liftezni, legalább 400 métert sétálni, megőrülök a bezártságtól...
Egyszercsak a nővérek, a szülésznőm, a dokim, kiabálnak felém és hívnak vissza, rosszat sejtek, és sokkot is kapok rövid időn belül, a reggeli ctg, baba szívhangmérés nem sikerült túl jól és az uh-on észrevették a köldökzsinór jelet, ami egyértelművé teszi, hogy azonnal cselekedni kell...

10:30
Önkívületben, csapkodok, dobálok, próbálok pakolni, a szülésznőm segít, nem vagyok magamnál, egyre csak azt hajtogatom, hogy én ezt nem hiszem el, nem vagyok rá felkészülve, hihetetlen , felfoghatatlan nemsokára anyuka leszek...

11:00-12:00
Megyünk, szinte futunk, sietni kell, próbálok telefonálni, kapkodok, azt s etudom kit hívjak, ááá ez felfoghatatlan, nem élem túl, vagy fizikailag vagy pszichésen úgy érzem, vagy mindkettő...
Próbálok nagy levegőket venni, erős lenni, a család, ismerősök is sokkot kapnak a hírtől, már a szülőszobán, nemsokára a műtőben és aztán...
Előkészületek, sodródok, szülésznőm fogja a kezem végig, kellemetlen, kínos és rutin előkészületek, majd jön egy zöld ruhás és bemegyünk a műtőbe, ami hatalmas, fényes és hideg és egy nőgyógszati vizsgálóasztalon kell majd szülni, (császároznak), ezen röhögnöm kell, és nem hiszem el, majd jön az aneszteziológus, és a para, tű és a gerincérzéstelenítés, na ezen is túl vagyunk, (nem részletezem milyen rossz egy hideg műtőben, kiszolgáltatva pucéran, terhesen és ezer kattogó gép között ép elméjűen viselkedni, szinte lehetetlen.
Beadják az injekciót, nagyon szkeptikus vagyok, hoyg hatni fog, szülésznő fogja a kezem alatta, a hasamnál kihúznak egy ponyvát, bejön még 3 doki, sokan, 7-8 ember biztos van körülöttem. Kérem szóljanak ha kezdik, ahaaa, már a teljes hasam nyitva amikor rákérdezek, rendkívül rossz, tompa fájdalom, érzékelése, hogy rángatnak és nem megyek bele a részletekbe inkább és nemsokára érzem a lényeget
12:30kiemelik a babámat...

Katarzis, őrjöngve bőgök és újra hajtogatom, hogy nem hiszem el, egy kis lila, zöld, sárga, nyálkás csomagocska, ő a kisbabám, csak odamutatják és viszik el...
Végeztek minden varrogatással, és kitolnak a műtőből, ott áll a szülésznőm és a kezében kis Nádja, szépen, tisztán, nagy hajjal, egy kis mini gyönyörűség, újra sírok, hogy lehet ilyen szép és elalszom....

Császáros őrzőben ébredek...((innen folyt. köv. holnap))

Addig is fotók:

2 megjegyzés: